Eszter és John VII. rész.

Eszter és John VII. rész.

Írta: Kovács L István

Johnnak nagyon lassan telt a hét. Sokat dolgozott, mindennap késő estig, hogy legyen pénze a költségekre. Közben gondolkodott is mit akar tulajdonképpen Esztertől. Mit érez iránta, még maga sem tudta igazán. Olyan régóta ismeri és segít neki mindenben, hogy inkább tűnik a húgának, mint bár mi másnak.

  Eközben Eszter nagyon jól veszi az akadályokat. Tetszik neki a szemészeti vizsgálat, amire minden délelőtt sort kerítenek.  Rögzítik a fejét valamilyen szerkezetben, hogy ne tudja mozdítani. Azután valamilyen fényekkel világítanak a szemébe. Végül különleges masszírozást kap, ami inkább kellemes, mint fájdalmas. A művelet félórás, és használ neki. Jobban érzi magát tőle.

  Eljött a látogatási idő, Eszter nagyon várta a barátját. De késett. Igen mert már az ajtónál várta egy ápoló, és az orvosi szobába kísérte. Izgatott volt a fiatalember, de próbált higgadt maradni, nem letámadni az orvost az eredményekért.

A szobában egyelőre csak a szemész professzor tartózkodott. Az orvos felállt és kézfogással üdvözölték egymást.

  -Foglaljon helyet barátom, mondta az orvos. Nagyon jó hírekkel szolgálhatok. Eszter betegsége nem annyira súlyos, mint azt eddig bárki is gondolta. Valószínűleg születéskor sérülhetett meg egy ér, és ez okozott duzzanat, ami nyomja a látó ideget. Nem vérzett be, csak ahol vékonyabb az ér ott egy dudor keletkezett. Pont a látóidegi csomópontnál, ahol jobbra és balra ágazik az idegpálya. Annyira összenyomja az ideg rostokat, hogy semmilyen jel nem jut át rajtuk. Ezért nem lát. Aránylag könnyen orvosolható. Először megszüntetjük a duzzanatot, ami egy pár perces műtéttel jár, majd tornáztatjuk a szemet, és fényterápiát alkalmazunk. Amennyiben ön hozzájárul.

  -Professzor úr, mit ért a pár perces műtét alatt, mivel jár? Vágják, szúrják, marad-e nyoma?

  -Nem barátom, semmi nyoma nem marad. A technikai részletekkel, szakkifejezésekkel nem untatnám. Veszélytelen a beavatkozás és elaltatjuk a beteget, nem fog érezni semmit. De nagy eséllyel látni fog. Lehet, hogy majd szemüveg kell neki, de látni fog.

  -Mikor kerülhet sor a beavatkozásra?

  Közben megérkezett az intézmény vezetője is, és hallotta az utolsó szavakat. És átvette a szót.

  -Kedves John, ha aláírja a nyilatkozatot, hogy hozzájárul.  Hétfőn előkészülnek a műtétre, a kisasszonyt átszállítjuk őt is fölkészítik, és kedden délelőtt megtörténik. Ha kíváncsi az eredményre, engedélyt adok, hogy kedd délután meglátogathassa a hölgyet, ha a szemész kolléga is beleegyezik. Két, három napig ugyanis ott marad, de a hétvégére visszahozzuk ide.

  -Beszélhetek Eszterrel? Ő mit szól hozzá?

  -Beszélhet, a nyilatkozat itt van, olvassa el, mielőtt elmegy, írja alá és adja oda a nővérnek. Most pedig mehet, a kisasszony már bizonyára nagyon várja.

Kezében a papírral kiszédelgett az orvos irodájából, és kicsit a falhoz támaszkodott.

Uram isten, mit csinálok, mit vállaltam magamra.  Néhányszor a falhoz koppintotta a fejét. Mindegy, már végig kell csinálnom. Hogy adjam elő Eszternek?

   Bement a szobába, a lány nagyon örült. Hosszan megölelték egymást.

  -Végre ideértél, már azt hittem nem is jössz.

  -Itt voltam időben, de az orvosok beszélni akartak velem, azért késtem.

  -Mit akartak? Baj van velem, nem fogok meggyógyulni? Pedig sokkal jobban vagyok és kicsit híztam is azt mondják. Mindennap megmérnek.

  -Nem, nem erről van szó. Gyere, menjünk sétálni, valamit meg kell beszélnünk, mert ez nem csak az én engedélyemtől függ. Neked is akarnod kell.

  A kertben leültek egy padra a hársligetben. A fiú elmondott mindent, amit az orvosok mondtak neki. Eszter kicsit megrémült.

  -Mi lesz velem, ha látni fogok? Mindent újra kell tanulnom. Megismerni a színeket, fel kell ismernem az alakokat. Talán még írni, olvasni is meg tanulhatok?

  -Ne szaladjunk ennyire előre. Ne kergessünk hiú ábrándokat Esztike. Bármi lehetséges, de az ellenkezője is. Itt most az a kérdés vállalod-e, akkor is, ha csalódás lesz a vége. Ha nemet mondasz, nem írom alá a papírt.

  -Ettől rosszabb nem lehet semmi. Írd alá, én vállalom. Ha fáj, nekem fog fájni.

  -Igen, de ha nem lesz jó, mit gondolsz majd rólam, hogy bele vittelek a szenvedésbe, hiú reményekkel kecsegtettelek?

  -Nem, soha nem teszek ilyet. Ha viszont sikerül, olyat adsz, amit senki más nem tudott megadni nekem.

  Még sétáltak egy kicsit, de lassan közeledett a látogatás vége, menni kellett.  Bekísérte a lányt a szobába, és elbúcsúzott tőle. Kifelé menetben aláírta a papírt és átadta a nővérnek.

A vonaton nagyon eltöprengett, mit vállalt magára, mikor még gyerekek voltak nem gondolta, hogy idáig jutnak. Főleg, mikor a tüdőgyulladás majd nem elvitte tőle. Most úgy érzi ott, és akkor történt benne valami, aminek a magyarázatát az óta sem tudja.

A városi állomáson találkozott egy szomszédasszonnyal, megkérte szóljon, be az édesanyjának Esztike jól van, szépen gyógyul, mindenkit üdvözöl.

2019. február 7.

Tiszakécske

Folyt. köv.