Eszter és John X. rész.

Eszter és John X. rész.

Írta: Kovács L István

  John otthon nem hozta szóba többet az érzéseit. Segített a ház körül, amit kellett. Vasárnap pedig kora reggel elment Eszterhez.

  Meglepetten látta, hogy szemüvege van a lánynak, és egyedül járkál a folyosón, rá vár.  Örömmel ölelték meg egymást. Miután lerakta csomagját John, kérte menjenek is ki sétálni.

  -Komolyan szeretnék veled beszélni Eszter.

 Eszter kicsit megijedt, nem tudta elképzelni mi lehet a baj. De várt, tudta, hogy fontos lehet, és mint eddig mindig elmondja a fiú, hogy mi nyomasztja.

  - Figyelj kis madaram.

Most, hogy látásod javult van- e terved, elképzelésed, hogy mihez kezdesz. Tudod én mit terveztem, hogy oda veszlek magamhoz és segítek mindenben, de ez most egy új helyzet. Teljesen más, mint eddig. Most már lesz saját rálátásod a világra, nem kell teljesen senki másra hagyatkoznod.

  - John, én sokkal tartozom neked. Régóta velem vagy, segítesz, de tudod, nagyon szeretnék először hazamenni. Látni akarom az édesanyámat, apámat, a házat és környékét, ahol felnőttem és ahol találkoztunk. Szeretném, ha elvinnél arra a dombra, ahol bemutattad a virágok illatát, most bemutathatnád a virágok színét is. Ha úgy vinnél végig a falun, hogy lássam is, amit eddig csak elmondásodból ismerek.

  - Ez meg lesz, és így lesz, bár most azok a virágok éppen nem nyílnak, de majd annak idején az illatukról rájuk ismersz. Mennyi ideig is kell még itt lenned?

  -A jövő hét végén már haza mehetek. Pénteken kell elmennem, hétfőn már jön a helyemre valaki. Kérdezni is akartam, értem tudsz-e jönni.

  - Igen, érted jövök.  Szabadságot kérek és a reggeli vonattal jövök. Bocsáss meg, de most viszont nem tudok végig itt maradni. El kell mennem, kapunk egy fontos munkát és csak ma délután ér rá a tulajdonos, megmutatni mit szeretne. Vigyázz magadra nagyon.

  - Engem itt nem érhet baj, inkább te legyél óvatos.

 

   Péntekre szabaddá tette magát, és elment a szanatóriumba Eszterért. Bekopogott az orvosi szobába, megkérdezte a további teendőkről az orvost, és kérte a számlákat is.

  - Fiatal barátom, a leánynak elmondtam, sokat javult erősödött a szervezete. Nagyon jó hatással vannak rá a kapott gyógyszerek, legfőbb képen a vitaminok. Azt, hogy hogyan kell élnie, mit kell betartania elmondtuk neki, elláttam receptekkel, és zárt borítékban pár sort írtam az otthoni orvosnak. A számlát postai úton tudom csak megküldeni. Hová küldjem?

  - Az eddigi, távirati címemre, doktor úr. Köszönöm szépen. Akkor mi elmegyünk, még szeretnék a szemész professzor úrral is beszélni.

  - Minden jót önnek, és a hölgynek is.

  Addig, míg John az orvossal beszélt Eszter összecsomagolt, elköszönt mindenkitől, és útra készen várta a fiút.

A szemészeten, még nekik volt hálás az orvos, amiért beleegyeztek a kísérleti dologba. Örült a sikernek. Ellátta még néhány tanáccsal a leányt, hogy hogyan vigyázzon a szemére.  Ha mégis baj lenne, a látásával mielőbb keresse föl, hogy segíteni tudjon. Biztosította őket, hogy semmivel nem tartoznak.

  Boldogan mentek haza. Eszter, mint egy kis gyerek, rácsodálkozott mindenre. John türelmesen mondta neki, mi az, amit lát. 

  - John, félek.

  - Mitől?

  - Mi fog történni otthon? Milyen az édesanyám, fog-e örülni, nekem. Mit szól ahhoz, hogy látok és nem kell vezetgetni, hogy a botommal nem verek le semmit. Édesapám otthon lesz, és vajon megismer majd a kutyám?

  - Ne félj, mindenki örülni fog neked, és ott leszek veled én is. Ezt a hétvégét együtt töltjük, sokat sétálunk, ha az idő nem romlik el. Ami belefér, az időnkbe megmutatom.

  Az állomáson várták őket, ott volt mind a kettőjük édesanyja, és a kutya is. Nagy volt az öröm. A két szülő közrefogta Esztert, John pedig mögöttük ballagott a csomaggal.

Az utcán, akivel találkoztak mindenki szeretettel üdvözölte a lányt. Volt, aki nem ismert volna rá, ha nincs ott az anyja vele.

 

  Szépen eltelt a hétvége. Sokfelé sétáltak, mindent megmutatott neki a fiú. Fölmentek arra a domboldalra is, ahol a virágokkal ismerkedett valamikor a leány.

Nagyon örült, hogy látja a dolgokat.

John ismét szóba hozta a terveit.

  -Most vissza kell mennem a városi munkahelyemre. Kérlek, gondolkodj el a terveiden, mit szeretnél, hogy szeretnéd folytatni az életedet. Milyen elképzeléseid vannak. Nem akarok sürgetni semmit, csak tudni szeretném, hogy folytassam tovább az életemet, lesz-e valamikor közös jövőnk? Én is gondolkodom, mit akarok egyáltalán tőled.

Most haza kísérlek, és két hétig nem találkozunk. Nem tudok hazajönni, sok a munka.

2019. február 10.

Tiszakécske

Folyt. köv.