Anyai fájdalom

Anyai fájdalom

Írta: Kovács István

Mint harangzúgás,

üvölt bennem a csend.

Minden kongása, szívemből

egy darabot csen.

Nincs már holnap,

csak tátongó sebek,

melyek bár nem véreznek,

gyógyulni képtelenek.

Karom hiába tárom,

lépted hiába várom.

Nincs már semmi,

sem Te, sem Mi,

csak a csend zúg,

halkabbra kéne venni.

De hogyan kell tenni?

Ha itt lennél talán,

s leütnél egy hangot

a zongorán.

Vagy mellém ülve,

csacskaságot mondanál,

kislányosan, nevetve.

Ha csak szuszogásod

jutna el fülembe,

csendem halkabb lehetne.

De nem vagy, s hiányodtól

csak a csend zakatol,

egyre hangosabban.

2014-12-21

Tiszakécske