Keringő

Keringő

Írta: Kovács István

A lány, gyönyörű volt. Egyébként is, a legszebb lány az iskolában, de most a bulin mivel Ő a bál hercegnő, délelőttjét a fodrásznál töltötte.

Derékig érő világos aranybarna haját rendezték szép hosszú lokniba és valahonnan egy diadémot is kapott.

Elbűvölő volt!

Nehezen vállalta el a szerepet, a barátjával akarta tölteni ezt a délutánt, aki egy link srác volt, nem érdemelte meg ezt a lányt, de a szerelem az szerelem!

A bálherceg jó kiállású fiú, élsportoló, vízilabdázó, és kitűnő tanuló volt végig a gimiben. A lányok kedvence, de az iskolán kívüli barátnője miatt itt senki nem rúghatott labdába nála. Mindenkivel jóban volt, segített, akin tudott, de szerelem szóba sem jöhetett.

Míg a színpadi szereplésük tartott a lány meglátta, hogy a függöny mögött a barátja az egyik alsóbb osztályos lányt ölelgeti, csókolgatja.

Remegni kezdett a lába és jobban kapaszkodott hercegébe.

Észrevette a fiú, hogy valami baj van és kérdőn nézett a lányra, aki a fejével intett a gondot okozók irányába.

Nyugalom, nem soká vége a műsornak és tisztázzuk a dolgot, bírd ki ezt a kis időt.

A lány könnyezni kezdett. Nagyon rosszul estek neki a látottak. Úgy tervezte, a fiúnak ajándékozza magát a buli után. D e abból már nem lesz semmi.

Vége lett a kis ünnepségnek. Míg a zenekar elfoglalta helyét a színpadon, kis szünet volt. A herceget alakító fiú nagyon szeretett keringőzni és tudott is, hát szólt a zenészeknek, hogy dupla keringőt játszanak a nyitó tánchoz. És kiment előkeríteni a hercegnőjét.

A lány zokogott és el akart menekülni, fájt a szíve, lelke. A barátját már nem találta sehol, így a szándéka, hogy megtépi nem teljesülhetett. De vigasztalhatatlanul sírt.

A herceg megölelte, nyugtatni próbálta.

Bírd ki. Mindjárt kezdődik a nyitótánc, keringőzni fogunk.

De így nem tudok táncolni. Ha tudnád, mit érzek.

Elő vette zsebkendőjét és megtörölte vele a lány arcát és szemét és így szólt.
Nem tudom, mit érzel csak azt, hogy mindjárt táncolnunk kell. Ha nem érzed jól magad, akkor sincs, semmi baj csak ne ess össze. Feküdj a karomra és hagyd vezetni magad.

De már a műsorvezető szólította is őket, felkérte a hercegi párt nyissák meg a bált.

A zenekar belekezdett és a keringő dallamai betöltötték a terem minden sarkát.

A herceg, mint egy igazi arisztokrata, méltósággal vezette párját a parkett közepére és meghajolva kérte föl a táncra.

A lány kis biccentéssel viszonozta a meghajlást és engedte partnerének, hogy a táncnak megfelelően átfogja derekát.

A kezdeti lépések alatt érezte, hogy biztonságban van a fiú karjában. És biztatást is kapott, nyugodtan engedd el magad, mondta partnere, és Ő hallgatott rá!

A hercegnő csak szállt repült, gyönyörű haja csak lobogott utána.  Már el is feledte bánatát és átadta magát az élvezetnek, a zene ritmusának.

A biztos kezek úgy tartották, vezették mintha ég és föld között lebegne, mint virágról-virágra szálló pillangó.

Már senki nem táncolt körülöttük, mindenki őket nézte tapsolva a keringő ütemét, és a lány csak lebegett a csodában, mennyben érezte magát.

Már nem érdekelte hol a barátja, és kivel mit csinál. Csak élvezte a helyzetet és boldogság sugárzott arcáról, szeméből.

Ilyen hamar még nem gyógyult ki senki szerelmi bánatból.

De akármilyen hosszan is nyújtották egyszer véget ért a keringő.

Hálás volt a fiúnak.

A fiú megkérdezte maradna e még, vagy hazamenne, de akár marad, akár nem rá számíthat.

Megköszönte a hercegnek a szép estét és a csodát, amit adott neki és nagyon boldog volt, de inkább hazamegy, ne hogy még egyszer látnia kelljen a volt fiúját ott a bálon!

2014-12-26

Tiszakécske