Égi randevú

Égi randevú

Írta: Kovács István

Foszlásnak indult az éj,

hatalmas fehér csillagok bújnak el,

ahogy az eget nyaldossák

a nap lángoló sugarai,

fényszalagot húzva az égaljára.

Lassan halad egyre feljebb,

a csillagok mind aludni térnek.

Csak a hold, az nem siet,

méltósággal mutatja meg,

ezüstösen csillogó arcát,

mintha volna gyönyörű bross,

vágytól pihegő keblen,

egy meghitt szerelmes esten.

Hold asszony, kedvesen

mosolygott a napra,

Ő fény öleléssel viszonozta.

Mintha nászútra mennének,

valahova a csillagokra,

mint szerelmesek, kéz a kézben

együtt haladtak az égen.

De a randevú véget ért,

Hold asszony pihenni tért,

dolga lesz az éjjel,

világít majd ezüst fénnyel.

Vele együtt a csillagok,

újra az égen, s mind ragyog.

2014-12-12

Tiszakécske