Csillagok útját járod

Csillagok útját járod

Írta: Kovács István

Csillagok útját járod

egymagad száguldva,

s mint üstökös a csóváját

szórod szét „foszlányaidat”

mik apró csillagokként

világítják be utadat,

merre elhaladtál.

Csillagok útját járod,

s mi kapaszkodunk csóvádba,

mint parasztszekérbe a vándor,

kinek lábai már fájlalják az utat.

S Te méltósággal suhansz tova,

ott fönn a csillagokba.

Csillagok útját járod,

hol szerelmek születnek,

s halnak meg újra, meg újra

hol boldogság könnyeivel öntözött

mosolyvirágok fakadnak,

s a szívek bánat könnyei között

kettéhasadnak.

Csillagok útját járod,

ott van a Te világod,

ott születik az élet,

oda tér meg a búcsúzó lélek.

Te mindenütt ott vagy,

Költészet.

2014-12-08

Tiszakécske

(„foszlányaidat” Oláh Gabriella)