Kép: Földesi Imre egyedül az éjszakában
Egyedül
az éjszakában
Írta: Kovács István
Hideg csendes éjben,
csillogó havon
roppan a léptem.
Sétára indultam,
velem jött a magány.
Távolba merengve,
nézem a képeket,
gondolataim falán.
Fáj a nélküled lét.
Keserű magány
fagyasztja szívemet.
Lassan, csendesen
tovább, lépkedek.
Míg gondolataim
vásznán, az emlék
filmkockái peregnek,
az öreg diófa
alá érkezem.
Magányos holló ül
egy ágon, rám néz
s lekiált,kár…
2014-12-16
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése