Valahol

Valahol

Írt: Kovács L. István

Valahol a dombok között,

hová a Tavasz költözött,

virágukat ontják a fák,

ott találsz egy öreg tanyát.

Rozzant, de nekem palota,

ha már fáj, elmegyek oda.

Sétálok, nagyot magamban,

semmi nem jár az agyamban,

szívom a nyugalmat, békét,

visszakapom arcom színét,

és rég elvesztett kedvemet.

Fura, erre madár sem jár,

szél sincs, lágy szellő muzsikál.

Bőröm cirógatva hordja,

virágok hulló szirmait,

hogy betakarja levetett,

búm, s bánatom foszlányait.

Megtisztultam.

Jólesett a lelki kúra,

kipihenten kelek útra.

2016. augusztus 1.

Tiszakécske

Kép: Kiss Áfra Mária