Fricska

Fricska  

Írta: Kovács L. István

Balra döntöd, jobbra billen,

jobbra döntöd, balra leng.

Földre nyomod az orrát,

hátra veti homlokát.

Illeg, billeg peckesen,

nem bír vele senki sem.

Nem hajlong ő parancsra,

nem kell senki narancsa,

Szegfűt sem szed vázába,

nem lép senki lábára.

Áll a hasán középen,

hagyják is őt békében.

Köpönyege nem forog,

arca mindig mosolyog.

Festett képe elégedett,

minden korban megélhetett.

Nem úr ő, de nem is szolga,

mindig tudja mi a dolga.

Orra előtt kerek hasa,

mégsem lett ő török basa.

Lelke, sem volt nyugtalan,

ha lefekteted, fölpattan.

Kerek hasán hintázik,

mert a talpa hiányzik.

2016. december 25.

Tiszakécske