Nyugalom

Nyugalom

Írta: Kovács L. István

Árnyékot vet a fény,

lombok között bújócskát játszva,

buja fűben kér fel minden ágat egy táncra.

Lombjaikkal egymásba hajolva suttognak a fák,

ide, oda hajladozva engedik át a nap sugarát.

A padon csend lógatja lábát unottan,

nem élvezi senki, hogy ő is ott van.

Pedig jó társaság, senkit nem zavar,

egyedül hallgatni rossz, ő sem akar.

A csendnek is jó, ha van társa,

néha szüksége lehet egy vállra,

vagy, egy baráti kézfogásra.

2016. december 13.

Tiszakécske

Kép: Laszlo Josimovic