Vén bolond...

Vén bolond…

(beszélgetés magammal)

Írta: Kovács L. István

… már hiába várod a májust,

elfogytak a meghitt éjszakák,

nem neked nyílnak a lila orgonák.

… elballagott fejed felett az idő,

zsákjából bőven mérte neked is,

mi az élet javából  kimérhető.

Tékozolva fürödtél mindenféle jóban,

elégedetlen és figyelmetlen voltál ,

most keresed, az életed hol van.

… kutatsz, bolygatod, feltúrod a múltat,

forgatsz avult, poros emlékeket,

azt hiszed ezen, valami még múlhat.

Nem barátom elmúlt, itt a vége,

senkinek nem tartozol számadással,

és  már ne is nézz a tükörképre.

Vannak még körötted emberek,

de, te magányos farkas lettél,

már felőrölted saját lelkedet.

Mint a zápor hullhat a könnyed,

késő már rájönni, hogy élni,

hogy szeretni lenne könnyebb.

2016. december 17.

Tiszakécske