Kályha mellett

Kályha mellett

Írta: Kovács L. István

Lassan vége van az évnek,

a csúnyának, a szépnek.

Harsog az ünnepi dáridó,

lassan éjfélre ér a mutató.

A régit nem dicséri senki,

neki bújva, lopva kell menni.

Pezsgő durran, trombita recseg,

az égen tűzijáték sistereg.

Remény mámorban kívánunk,

egymásnak Boldog Újévet.

Én megtartom a régit is.

Valahol egy polcra teszem,

néha, néha előveszem.

Nézegetem, nosztalgiázom,

hiszen én voltam az is.

Magamat kidobni? Illúzió, hamis.

És ti, mind a barátok,

titeket kidobni? Hogy gondoljátok?

Marad a régi, de jöhet az új,

majd elfújja a szél, ami elavul.

Az újévben is napra nap jön,

közte álmos, vagy álmatlan éjszaka,

nappal  miénk a harc, a munka,

de, éjjel nekünk ragyog,

a hold és az ég összes csillaga.

2016. december 29.

Tiszakécske