Kályha
mellett
Írta: Kovács L. István
Lassan
vége van az évnek,
a csúnyának,
a szépnek.
Harsog
az ünnepi dáridó,
lassan
éjfélre ér a mutató.
A régit
nem dicséri senki,
neki bújva,
lopva kell menni.
Pezsgő
durran, trombita recseg,
az égen
tűzijáték sistereg.
Remény mámorban
kívánunk,
egymásnak
Boldog Újévet.
Én
megtartom a régit is.
Valahol
egy polcra teszem,
néha,
néha előveszem.
Nézegetem,
nosztalgiázom,
hiszen
én voltam az is.
Magamat
kidobni? Illúzió, hamis.
És ti, mind
a barátok,
titeket
kidobni? Hogy gondoljátok?
Marad a
régi, de jöhet az új,
majd
elfújja a szél, ami elavul.
Az újévben
is napra nap jön,
közte
álmos, vagy álmatlan éjszaka,
nappal miénk a harc, a munka,
de, éjjel
nekünk ragyog,
a hold
és az ég összes csillaga.
2016.
december 29.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése