Őszi éjjel

Őszi éjjel

Írta: Kovács L. István

Kinn kódorgok az éjben, a fák között

bujkálok, mint felhők között a hold,

hiába keres, nem talál rám az álom.

Majd nem néma csend vesz körül,

csak néhány, itt felejtett levél,

susog, zizeg még remegve a fákon.

Hideg van, a hold reszketőn fürdik,

a patak lustán folyó selymes vizében,

s valahol bagoly huhog egy ágon.

Számolom hány lyukon szökik át a fény,

felhők között csillagokat keresek,

mielőtt hajnal hasad a látóhatáron.

Leülök, nézem az őszi éjjel színeit,

fekete az éj,  a falevél sárgásbarna,

és csillogó ezüst metál fényt hint rá a hold.

Éjjel is szép, művészi a természet,  

bársonyos csendben ülök az ölében,

és a szememre könnyű álmot szórt.

2016. december 11.

Tiszakécske.

Kép: Agárdi Gabi  (Őszi éjjel)