Nyomot hagytál...

Nyomot hagytál…

Írta: Kovács L. István

Nyomot hagytál bennem,

egy aprót, lehelet finomat,

ébresztve lelki vihart,

mint szellő, ha hegyre ér,

és tarol ezernyi fa derekat.

Nyomot hagytál bennem,

mint meztelen láb a homokban,

vagy a frissen hullt hóban,

mely, csak kiszaladt megnézni,

nem állsz e ott, kinn az ajtóban.

 

Nyomot hagytál bennem,

nézem a téli naplementét,

nélküled, rólad álmodom,

lehunyt  szemmel látlak,

mélyről szakad föl sóhajom…

2016. december 9.

Tiszakécske