Lassú
léptek
Írta: Kovács L. István
Lassan,
kimért léptekkel közelít megint,
ahogy
teszi évről évre szokása szerint,
Ünnepnap
ez, a fény, a szeretet ünnepe,
egy
kisded született, karácsony este.
Templomba
kell menni, mire eljön az idő,
adventben
megtisztulva állni elé, ahogy illő.
Meg
kell gyónni bűneinket, elmondani néhány imát,
felszabadítani
lelkünket, így ünnepelve meg Isten fiát.
De,
számot vetni nekem elég a szoba magánya,
A
mondandóm rám és rá tartozik, nem másra.
Nem
kell nagy felhajtás, ő ismeri minden bűnöm,
lehetek
szakadt, piszkos, ha az ünneplőt lelkemre öltöm.
Hiszen,
Ő sem fényes palotában született,
istállóban,
bárányok közt szalmaágyra érkezett.
Ott látta
meg, karácsony este a világot,
és itt hódoltak
előtte messziről jött királyok.
Nem
hívták soha fényes palotába,
terülj,
terülj asztalkám híres lakomára.
Nem is
kellett neki úri-lakok hivalkodó fénye,
mert Ő,
maga volt a fény egész életébe’…
2016.
december 19.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése