Fehér pad
Írta: Kovács L István
Egy árva pad nézi a vizet,
szél sem rezdül, minek,
hiányzik valaki róla,
ha itt ülne, hajába borzolna,
és simogatná hátát szelíden.
A tóban, nincs egy árva csónak,
kit a habokban ringatni kéne,
nádnak is mély a csendessége,
átérzi a különleges napot,
keres az égen egy fénylő csillagot.
Mely arcát moshatná benne,
és tőle, szikrázón fényes lenne.
Amott, távol ahol a Nap alá száll,
bíbor csík a láthatár,
a pad csak áll, néz és vár.
2017. december 28.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése