Havazás

Havazás

Írta: Kovács L István

A természet pihenni tért,

csendes a hegy, néma az erdő,

felette nyomasztó szürke felhő.

Havazik, kavarog, örvénylik fehéren,

már betakar mindent egészen.

Könnyeden, mintha nem volna súlya,

a fák ágait mégis földig húzza.

Hideg, éles, tiszta a levegő,

tőle az ember lelke szinte lebegő.

Kitisztul szépen a fej a gondolat,

kicsit félreteszi ki-ki a gondokat.

Pihenni jön élvezni a hegyet,

havazás idején sétálni egyet.

Hallgatni, ahogy roppan lépte,

arcát mosni benne,

hogy megmaradjon szépe.

Jó a kedve, hiába szürke az ég,

arcáról mosolyt űzni nem elég.

Andalog, gyönyörködni meg-megáll,

a hó egyre vastagabb, esése nem csitul,

kavarogva hull, egyre hull.

2017. december 5.

Tiszakécske.