Szeretlek ember

Szeretlek ember

Írta: Kovács L István

Szeretlek ember, tudom, hogy éhezed,

ne lökd el soha azt, ki feléd nyújt kezet,

nem biztos, hogy kér, lehet, hogy adni akar,

csupán örül neked s üdvözölésre lendül a kar.

Ne lökj el senkit, nézd az árok már tele,

tegnap ő, ma én, holnap talán te esel bele.

Belül forr a düh, fenjük a lelki késeket,

pedig már sebeink így is mélyek, véresek.

A tegnapi mérnök ma hajléktalan,

munkája nincs, léte bizonytalan.

Más, aki művelte földjét, állata legelt,

kihúzták alóla a földet, becsülete kitelt.

Orvos, nővér kikre ágyban betegek sora vár,

gyermekeinket, a jövő nemzedékét nevelő tanár,

ők a nemzet napszámosai mind,

elhagyja a pályát, vagy a hazának búcsút int.

A szélmalomharcba belefáradtunk régen.

Kivel küzdünk, ha ellenség nincs a csatatéren?

Már, mindenki békét akar, arra egy út vezet,

ne lökd el, fogd meg a feléd nyújtott kezet.

Legyünk végre büszkék emeljük föl a fejet,

ne legyen kardcsörtetés, csak békés menet,

karöltve legyünk színes, erős lánc, a határ,

ami előtt a zsarnokság fejet hajt,  megáll.

Szeretlek EMBER, add, hogy higgyek is.

2017. december 18.

Tiszakécske