Évszakváltás
Írta: Kovács L István
Halkul,
csendesedik a nyár,
nem
dalol tücsök, sem madár,
béka
nem zengi esti énekét,
ki-ki
eltette már a hangszerét.
Hervad
a fű is, nem hajt új virág,
nem
libeg pillangó, nem zümmög darázs,
rétisas
és héja sem szitál az égen,
egerek,
pockok elbújtak régen.
Az erdő még nem csendesedik,
hangot
vált, egy más évszak érkezik,
színes levelek
hullnak neszezve,
fenyőtoboz
és makk koppan leesve.
Vadkörtefán
a vackor sárgán érik,
vaddisznók
visongva csemegézik,
mi
aláhullt a szél rázta fáról,
épen
most jöttek a makkozásból.
Szarvasbikák
bődülnek egymásra,
kinek
szól erősebben harsonája,
ki
lesz, az ki génjeit tovább adja,
megmérkőznek
legott, agancs viadalba’.
A hulló
levél zápor könnyű paplant terít,
a tél
hidegén majd egy kicsit enyhít,
elrejtőznek
alá talajlakó népek,
ott
alszanak, míg vége lesz a télnek.
2017.
szeptember 24.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése