Évszakváltás

Évszakváltás

Írta: Királdi-Kovács István

Halkul, csendesedik a nyár,

nem dalol tücsök, sem madár,

béka nem zengi esti énekét,

ki-ki eltette már a hangszerét.

Hervad a fű is, nem hajt új virág,

nem libeg pillangó, nem zümmög darázs,

rétisas és héja sem szitál az égen,

egerek, pockok elbújtak régen.

 Az erdő még nem csendesedik,

hangot vált, egy más évszak érkezik,

színeslevelek hullnak neszezve,

fenyőtoboz és makk koppan leesve.

Vadkörtefán a vackor sárgán érik,

vaddisznók visongva csemegézik,

mi aláhullt a szélrázta fáról,

épen most jöttek a makkozásból.

Szarvasbikák bődülnek egymásra,

kinek szól erősebben harsonája,

ki lesz az, ki génjeit tovább adja,

megmérkőznek legott, agancs viadalba’.

A hulló levélzápor könnyű paplant terít,

a tél hidegén majd egy kicsit enyhít,

elrejtőznek alá talajlakó népek,

ott alszanak, míg vége lesz a télnek.

2017. szeptember 24.

Tiszakécske