Talány

Talány

Írta: Kovács L István

Buta az ember, ilyennek született,

vagy, csak nem éri el az üzenet,

amit Istentől kapott,

mint afféle  testamentumot.

Mert bolyongás a létünk,

ha nehezen is, de élünk,

élünk ebben a világban,

ki társsal, ki magányban.

Keresünk, kutatunk,

tudni kéne, ha már itt  vagyunk,

honnan, hová és mi végett,

a helyet és miértet.

Terelnének járt útra, nem megyek,

nekem másként  jelölték ki az életet,

a taposott ösvény legyen a másé,

nekem  göröngyös kell, a kihívásé.

De, a tudás fájáról nem eset fejemre alma,

hiába vágytam egyre magasabbra,

nagyra nőtt a hegy,  vagy mély az árok,

nem tudom, ma is visszacsúszom,  hiába mászok.

Létem bolyongás az utamon,

hiába keresem, kutatom,

honnan, hová és mi végett,

a helyet és a miértet…

2017. szeptember 28.

Tiszakécske