Lépj közelebb

Lépj közelebb

Írta: Kovács L István

Remény nélkül álltam a gerincen,

messzire lebegtetett egy érzelem,

az égre súgtam üzenetet neked,

azt hittem, nem hallja füled.

Nem kell a szó, nem kell a fül,

falak omlanak, ha a lélek rezdül,

enyhe érintés itt van a jel,

magához húz, szelíden átölel.

Testem ott hagyom a hegyfokon,

én, már nem hozzá tartozom,

kemény a gránit, de vésem a falat,

a szilánkok szikrázva hullnak.

Hiába rejtenek, ormok hegyfalak,

a résen átszökünk, mint a gondolat,

mint sólyom suhanunk hangtalan,

testünk nincs, a lelkünk súlytalan.

2017. szeptember 20.

Tiszakécske