Ősz
lett már
Írta: Kovács L István
A nyár
búcsúja visszavonhatatlan, becsengetett az ősz,
rövid lesz,
vagy hosszú, nem tudni meddig időz.
lesz e
hosszú, kopasz fák között sétáló indián nyár,
vagy jégcsizmában, hólepelben a tél már a kert
alatt jár.
A
reggel hűvös, összébb húzza magát zakó, és blézer,
könnyű
selyemsál védi a dekoltázst, hiába is nézel,
szekrényben
a sort, a póló divat lett a hosszú nadrág,
fázik a
szandál és a papucs, csizmába bújt a formás láb.
Fanyar
párát lehel a hajnal, mintha füst szállna könnyedén,
nem
marad, még fölszívja a Nap, ha megjelenik az ég peremén,
a párát
fölszívja, de melege már nem oly heves,
ám
sétára, vagy olvasni egy padon, még kellemes.
Ha a
hegycsúcsnál alá hull, vörösbe borítja az eget,
korábban
sötétedik, és a csillagok egyre fényesebbek,
lassan
botorkál, csoszogva, mint megfáradt idős ember,
meg-megáll,
mosolyog szívében a nyári emlékekkel.
2017.
szeptember 9.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése