Lebegés

Lebegés

Írta: Kovács L István

Ülni egy farönkön, feküdni a fűben,

vagy  avarrá hullott színes levélen,

fák hegyét nézni, ahogy az égig érnek,

madártól hallani milyen az őszi ének.

Ágat félresimítani szelíden, vigyázva,

ha véletlen az utadban állna,

a kései virágot már nem tépni le,

ott és úgy szép ahová Isten teremtette.

Nádban elbújni, hallgatni, hogy susog,

víz selymét érezni, ha lábbal kavarod,

egy kőről nézni a vizet, a kék messzeséget,

belül érezni valami bizsergő melegséget.

Hosszú sétádon észre sem veszed,

lassabban mész, másként ver szíved,

úgy érzed, haza érkeztél itt más a hangulat,

átölelt a természet, ölébe vett része vagy.

2017. október 1.

Tiszakécske