Ember, vagy Isten

 

Ember, vagy Isten

Írta: Kovács L István

 

Magányomban rajzolt szomorú kép,

remete lelkemnek nincs menedék,

hiába bújnék a föld alá is magam elől,

mikor jön a szembesítés tetteimről.

 

Nem voltam sem jó, sem gonosz soha,

éltem mint, ki nem bölcs, de nem is ostoba.

bírám volt, van, s lesz még éppen elég.

Hitem ingott mindig, mint a hintaszék,

 

mert erősebb az emberben, mint Isten felé.

Vagy, csak nem ültették elég mélyen belém?

Tudom, hogy van valahol, egy felsőbb erő,

de, az embernek a keze, szíve is elérhető.

 

Nem mítoszok után nyúl, ki embert szeret,

néha van harag, de soha nincs bennem gyűlölet,

ha hibázom, és olykor vétek is talán,

bírám a tükör, mérgesen néz rám a szobafalán…

 

2019. február 1.

Tiszakécske.