Erdei fények

 

Erdei fények

Írta: Kovács L István

 

…és a fény csak kóborol, az erdőt járja,

bújócskázik fától-fáig, ágról-ágra,

szálakra bomlott,  akár egy búzakéve,

aranyló vékony csíkok, mint a kés pengéje.

 

Ahogy játszik a hajladozó fák között,

egy égi szimfónia, szívedbe költözött,

a dallamot halkan suttogják neki a fák,

mint messze zengő orgonának a kották.

 

Amit nem is hallasz, mert belül zeng

érzed zsigereidben lüktet, kívül  csend.

Hunyt szemed íriszén fény és árnyék,

bezárta füled, magával sodort a játék.

 

És ott benn, föltekintesz a magas égre,

hol születik az univerzum megannyi fénye.

Csillagokkal utazol, látod hatalmas a tér,

te beleolvadtál, a fény része lettél.

 

2019. január 10.

Tiszakécske,