Városi este

 

Városi este

Írta Kovács L István

 

Teliholdtól fénylik az ég,

házfalán sárgán izzik a fény,

vékony víztükör a macskakövön,

nézi benne magát az égi csillagözön.

 

A házak szeme néhol még hunyorog,

halvány fény világít meg  ablakot,

tán tv mutat villogó képeket,

vagy anyja takart be egy gyermeket.

 

A közben óriásfenyő bólogat a csendben,

úgy véli, hogy ma minden rendben,

csak a toronyóra kattan néha egyet,

egy pillanatra körbejárja a teret.

 

Óránként a harang mélyet kondul,

ki pihen, most álmában egyet fordul,

az ember már régen megszokta,

hiányozna ha órakor nem kongatna.

 

A városra újra csend telepszik,

az éjszaka lassan megöregszik,

köpenye nehéz, mert uszálya,

megakadt egy hajnali  sugárba.

 

2018. december 29.

Tiszakécske

Kép: Földesi Ildikó