Tévelygés
Írta: Kovács L István
Belegabalyodtam
saját agytekervényeim útvesztőibe.
Fogalmam
sincs, hol vagyok, mit akarok, és azt miért.
Lassan
bogozom a szálakat, néha egész szépen jön,
míg egy
újabb bog, vagy csomó hirtelen rám köszön.
Egy
darabig tétovázom, késsel a kézben, hogy átvágom.
De
mégsem, csak bogozom tovább, hátha megtalálom,
azt a
pontot, hol megértem az embert, ki marcangol,
mindenben
hibát talál, másokat meg-,le-, be- szól.
Én csak
bukdácsolok az értelmetlen kuszaságon át,
oly kevés
a megértő, a jó szó, az önzetlen barát.
Tegnap
tisztelt, talán szeretett, legalább is így mondta,
ma
sokakat hátba szúrt, mint ha nem lenne más gondja.
Belegabalyodtam,
mint egy hálóba, mely nem enged el,
átvágni
nem lehet, nem szabad, tele van emberekkel,
csak
bogozni, türelmesen, féltőn, óvatos mozdulattal,
ezt
adhatom, így tartozom nekik önmagammal.
2019.
január 29.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése