Elmúlt a
nyár
Írta: Kovács L István
Kék
virágok kapaszkodnak a boltívbe,
nyújtózva
törnek az ég habos felhői felé,
míg alul
levendula mező ontja illatát,
a nap
felhőkkel játszik bújócskát.
Lány sétál
a parton,
keresi a
távolodó emlékeket.
Lassan múlik
a nyár, a virágillatú,
andalgós,
hajnalig tartó csillagos esték.
De marad sok-sok
éltető emlék.
A
titokzatos sárga holdfény,
fehér habok
közé aranyló ösvényt rajzol,
a víz
fodrain könnyű csónak ring.
Langyos
esti szélben lobogott könnyű inge.
Az ölelő
kar, mely oly sokat ígért elment messzire.
Az izzó
éjszakák perzselő lángjai, mik akkor égették,
itt
hagyták árván a most sajgó szívét.
Elmúlt a
nyár, már hűvösebb az est,
magányos
sétájához kardigánt vett,
a Hold
ismét csalogató hidat tett a vízre,
ringó
hullámait könnyes mosollyal nézte.
2019. 07.
10.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése