Talán mégis...

 

Talán mégis…

Írta: Kovács L István

 

Nem gyakorlok hitet, mégis hiszem,

van valahol belül valami, talán Isten,

talán a lelkiismeret, megszokás,

ki elé a napvégén letérdel az ember,

 

elmond egy imát, a napért hálát ad,

feloldozást kér és nyugodt álmokat.

Választ ugyan senkitől nem kapott,

vétkeiért magának feloldozást adott.

 

Talán mégis van ott fenn egy ország,

hová eljut a fohász, meghallgattatik,

mint jó szülő, gondos tanár ott vár,

figyel valaki, megérzi, szükség van rá.

 

Míg gondolatimba mélyedve ülök,

a szobán egy szellő átsuhant,

lám a válasz csendben érkezett,

vállamra tette kezét, érintette lelkemet.

 

2019. május 31.

Tiszakécske