Patakország

 

Patakország

Írta: Kovács L István

 

Évezredes határszélen,

hol Gyimesek ölelik a völgyet,

sok- sok patak szeli át a földet.

 

A Tatros két partját szegélyezik,

hegyvidéki falvak, meredek dombok,

üde legelők, és mélyzöld fenyvesek.

 

Itt mindig kedves a vendég,

különösen várt a külhoni testvér,

érkeznek „Székelyföld szerelmesei”.

 

E népet tépheti bármily vihar,

szórhatja messze a történelem szele,

mégis egymásra lel kinyújtott keze.

 

A kézen összefonódnak az ujjak,

erős a kézfogás, forró az ölelés,

közös dolgainkhoz kell egy kis ünneplés.

 

Boros-skanzenbe érkeznek a barátok,

most, itt találkoznak, itt tartanak tanácsot,

ünneplik egymást, közöttük nincsenek határok.

 

Van még remény, bárhol született a világon,

Szívnek, vérnek megtiltani nem lehet,

hogy az ősi földre haza vágyjon.

 

Erdély, Székelyföld nem eladó,

fenyvesek azt harsogják a hegyen,

magyar szó itt még sokáig legyen.

 

2019. 07. 09.

Tiszakécske