Ötven év után

 

Ötven év után

Írta: Kovács L István

 

Véget ér az iskola elballag a vén diák,

kapuk nyílnak, omlanak a falak,

a nagybetűs élet magával ragad.

Egyedi sorsa mindenkit másfelé vezet,

telnek az évek, őszülnek a fejek.

Ám néha úr lesz a nosztalgia láz,

jó lenne tudni ki, merre jár,

hova vitte sorsa, éle még vajon,

vagy ott vár valahol a túloldalon.

 

Összejönnek az egykori társak,

van, akit már hiába várnak,

a tiszteletadás nem marad el,

mindenki küzd a könnyeivel.

Előkerülnek a régi képek,

anekdoták, hogy teltek a diákévek.

Kinek mi volt kedves, visszatekint a vén diák,

majd megsimítja kopasz fejét, ősz haját,

messzire küldi mélyről jövő sóhaját.

 

Eltelt ötven év, már igazi vén diák,

sikeresen elvégezte az élet iskolát,

fejben, albumban rendezi az életét.

Álmatlan éjeken még visszanéz,

szép volt, küzdelmes, de nem nehéz.

Volt veszteség, de több a győzelem,

már készen áll, szívében nincs félelem,

de amíg az órában homok pereg,

minden megért napért hálát rebeg.

 

2019.07.13.

Tiszakécske.