A bűn maradt
Írta:
Királdi-Kovács István
A megfeszített
föltámadott,
de minden bűnt a földön
hagyott,
kufár latroké lett a
pénz, a világ,
hiába suttogod az égre
minden imád.
Föltámadott, mert vére
hiába hullt,
mit hirdetett, tanított,
mind megfakult,
tanítványai csendben
hirdették az igét,
már maguk sem hittek
töretlenül. Miért?
Volt, ki már életében
kétkedett,
lesütötte szemét, ha a
mester kérdezett,
másnak többet ért az
ezüst, mint az ige,
csók jellel adta pribékek
kezére.
A legjobb híve háromszor
tagadta meg,
mégis, már kétezeréve,
nevét zengik az égre,
esedezve kérik, áldását
összetett kéz a kulcsa,
békére, borúra,
születésre és az utolsó útra.
A bűn maradt,
Barabásokon öltöny,
vasalt ing, nyakkendő,
a rongyos útonálló, csak mellékszereplő,
van belőle számtalan, ki bármire
kapható,
a dolga végén cserélhető,
feláldozható.
2022. 04. 17.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése