Szent
György napján
Írta: Királdi-Kovács István
Felvirradt
már Szent György napja,
az
úton túristák, és a falu apraja, nagyja,
szólnak
a kürtök, ostor pattan,
pásztor
kurjant a hangzavarban.
Kapuban
megáll, hosszan bőg a barom,
csodálkozik,
vajon mi ez a sokadalom,
de
indul tovább, a többi után ballag,
az
istállónál jobb a rét, a füves parlag.
Disznókonda
visong, futkos jobbra-balra,
nem
tudja, még merre van az arra,
kutyát
ugraszt a kondás, csípje a fülét,
tegye
rendbe ezt a neveletlen csürhét.
Juhok
úgy indulnak, mint kergebirkák,
ősz
óta elfeledték, a szabadélet módját,
közéjük
áll néhány kecske mekegve,
méregetik
egymást, idegenként remegve.
A
határban másfelé indul, gulya, konda, nyáj,
de
mindegyikre friss, harmatos fű vár,
a
kútgém nagyot bólint friss vizet ád,
szomját
oltja, mikor a Nap delelőre hág.
Pár
nap és megszokják egymást, a legelőt,
nőnek,
szaporodnak, mint századokkal ezelőtt,
lassan
oszlik a sokadalom, véget ér a látvány,
falun
ilyen az élet minden Szent György napján.
2022.
04. 25.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése