A pont után
Írta:
Királdi-Kovács István
Olykor az éj honában
vándorol az elme,
régi, tán sosem volt
eseményeknél időzve,
mint, kit megbotoztak, elgyötörve
ébred,
nem ismeri fel a reá néző
tükörképet.
Szörnyű álma volt, átizzadt
minden rongyot,
a kínos vergődésre a
hajnal tett pontot,
ismeretlen, nagyon távol
a régmúltban járt,
de a pont után vége, már
semmit sem lát.
Könnyű volt a vacsora,
talán egy alma,
alkoholt sem ivott, nincs
hozzá huzalma,
talán az agyi elektronok
űztek tréfát vele,
honnan ismerte a képeket,
s ki vetítette le?
Talán mégis volt akár
több előző élet,
minek számított bűnnek,
vagy erénynek,
kitudja, a pont után
megszakadt a kép.
Nincs mit tenni ,az ember
tovább lép.
Tovább lép, cipeli a súlyt,
álmába mi bújt,
álmoskönyvekben kutat,
asztrológiát búj,
de a titok szoba bezárt,
már nem nyílik kapu,
a pont után a múlt már mindenkinek
tabu.
2022. 05. 13.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése