Hiányzol

 

Hiányzol

Írta: Királdi-Kovács István

 

Van úgy, hogy hiányzol, és hiába kereslek,

halk kopogásra nem nyitsz ajtót , sosem zörgetek,

inkább jelet hagyok, lapot, vagy egy szál virágot,

tudd, valakinek hiányzol, gondol rád, valaki járt ott.

 

Hiányzol! Bezártad magad, mint este néhány virág,

reggel nem nyílsz, ha hajnali fényben úszik a világ,

várárkod mély, a falad egyre nő, vastag és magas,

egyszer talán omlani kezd, csak a remény marad.

 

Gyakran van úgy, hogy hiányzol, még sem zavarlak,

hagyok időt, hogy megtaláld magad, magadnak.

Tudom, belül valahol, valami megszakadt, eltörött,

nem tudok segíteni, ha a kezemet megkötöd.

 

Egyszer gyógyulni kezd, a lélek, súlyát nem bírod már,

akkor omlani kezd a fal, megbékélsz majd a világgal,

türelmem végtelen, álmaim még nem hagytak el.

Hiányzol, addig nyújtom kezem, amíg nem érlek el.

 

2022. 05. 09.

Tiszakécske.