Front

 

Front

Írta: Királdi-Kovács István

 

Nem hadszíntér, mégis kegyetlen,

mint egy ádáz harcos oly könyörtelen.

Az ember feje épp szétrepedni készül,

arca sápadt, ajka szederjes, kékül.

Szorít a mell, alig van levegő,

az ember lét és nem lét között lebeg.

A szorítás lassan, és kicsit enged,  

de ott lebeg felette az újra támadás.

Front, hideg, meleg, mindegy is már,

ki érzékeny semmi jót nem vár,

fél, szorong, Istenhez szól, segítsen,

szabadítaná meg e tehertől egészen.

Váltsa meg őt, vegye magához,

lenne könyörülettel az ember fiához.

De Isten hallgat, vagy türelemre int,

a front meg jön újra, és megint.

 

2022. 05. 16.

Tiszakécske.