A
számadó
Írta: Királdi-Kovács István
Szépen
faragott botjára támaszkodva, lassú léptekkel jött, jobbra balra figyelt,
pillantásai beláttak minden zugba. Semmit nem lehetett előle elrejteni.
Botja
különleges szerszám volt, valaki ráfaragta az aranyló búzamezőt, érett
gyümölcsöket, zöldségeket, szőlőfürtöt és diót, és dolgos embereket. Amerre
járt botjával suhintott a levegőben és megsárgult a búzakalász, a rozs és más
gabonák, mosolygós almák, körték, hamvas barack és szilva ontotta édes, érett
gyümölcseinek illatát. A kertekből vidám énekszóval végezték a betakarítás
munkálatait az emberek. A szőlőhegyeken barnára érett diók, gesztenyék, és
mandulák kopogtak puhán a fűben. S mikor a szőlőkhöz ért már igen elfáradt, de
azért még ott is suhintott párat, hogy kellően édesre, illatosra, varázsolja a
fürtöket. Majd pihenésül egy csőszkunyhót keresett magának, ahonnan belátja a
hegyvidéket, és ellenőrizni tudja a szüret menetét. Innen látta, hogy aratás
után szépen fordul az új barázda, és belekerül lassan az őszivetés, a jövő
kenyere. Egyszer, ahogy a kunyhó előtt üldögélt gondolt egyet elővette
felöltője zsebéből az ecsetet és egy palettát, és színesre festette, a
természetet. Lett ott sárgának, vörösnek, és barnának több árnyalata is. Sőt
jókedvében a tiszta égre is csak úgy vidámságból felkent egy-két alkalommal
némi szivárványt is. Végül, hogy tisztán
láthasson mindent, újra suhintott botjával, hogy be lásson a leveleket kezdte
óvatosan leszedni a fákról, bokrokról. Látta, hogy minden kincs leszedve, és, el
van rakva pincében, padláson, pajtában és góréban. Még egy utolsó
figyelmeztetést kiadott, hogy a késő érők is fejezzék be dolgukat, s mindenki
vonuljon szállására, mert hozza a hideget, ködöt, párát, enyhe fagyokat. Majd
fogta botját és újra útnak indult, hogy a télnek adja át az elszámolást, miből
mennyi lett, és minden időben be van takarítva, a következő év előkészítve, már
csak a disznóvágások maradtak a télre, de abból is jó termés ígérkezik. Szép
nagy hízók röfögnek az ólakban, és lesz mindenféle jófalat, gyöngyöző bor,
ízletes befőttek, dióval és mákkal sült illatos kalácsok karácsonyra.
Nyugodalmas csendes időtöltést kívánt, vastag hótakarós tündöklő fehérséget,
ezzel lekanyarította válláról a köduszályt, átadta Tél testvérének, és indult
tovább, lassú nyugodt léptekkel, mint aki jólvégezte dolgát, és el is tudott
számolni mindennel, amit rábízott a természet!
2022.
11. 05.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése