Gondolat szövedék

 

Gondolat szövedék

Írta: Királdi-Kovács István

 

Nem jöttem síppal, dobbal, nádihegedűvel,

csupán csendbe, néhány árva, kusza betűvel,

örvényt keltenek bennem a gondolatok,

nem tudom honnan jöttem, s miért vagyok.

 

Kavargó betű, szó, olykor mondattöredék,

mikor lesz egységes gondolat szövedék?

A képet már tisztán látom magam előtt,

csak szavakkal kéne lefestenem őt.

 

Szavakkal, amiket nehezen találok, (talán nincsenek is),

hogy érezd, lásd, amit én érzek, amit látok,

nem dicshimnuszt zengeni, glóriát fényezni jöttem,

csak a szavak között keresem a kevéske csöndem.

 

Kevéske csöndet, két szívdobbanás között,

mi az értelmetlen zajban valahol eltörött.

Mindenen felcsattan, felrobban az ember,

haragban van a türelemmel, a csenddel.

 

Tudjuk, sokszor a csend többet mond a szónál,

ez kevés, kell hit, valami, amibe kapaszkodnál,

gyere ölelj meg, ne szoríts, vészeljük át a nehezét,

éreznem kell a lélegzeted, a tested melegét.

 

 

2022. 11. 18.

Tiszakécske.