Kabát, és bot

 

Kabát, és bot

Írt: Királdi-Kovács István

 

Málló falban kampós szeg,

rajta ütött-kopott kabát lifeg,

hosszú vándorutak pora benne,

kívül eső mosta, Nap égette,

belsejében izzadtság és testzsír nyoma,

itt-ott feslik megmarta az idő foga,

prémgallérja vásott, elhagyta már minden szőre,

valahol tán egérfészek lett belőle,

olykor derékalj volt, máskor takaró,

ideje lejárt, de a falon őrzi még a kampó.

 

Már csak egy vándorbot veszi hasznát,

azt takarja szögön a kabát,

együtt áztak, együtt fáztak,

erdőt, mezőt, hegyet, völgyet együtt jártak,

husáng volt csak, mikor a kabát még csak kender,

de kezébe vette őket egy-egy ember,

kabát lett az egyik, vándorbot a másik,

most mind a kettő a falon vásik,

szú lakja a botot, molyfészek a kabát,

letelt a kihordási idő, így múlik el a világ.

 

2022. 11. 29.

Tiszakécske.

 

Artist: Kivés Ilona