Csősz
Írta: Királdi-Kovács István
Tarka
ruháját magára vette az ősz,
a
szőlőt nem kerüli már a csősz,
hordóban,
pincében minden ital,
mi
gyümölcsből fő, vagy a prés csavar.
Falusi
házba nem ment, fulladt, hörgött, köhögött,
valami
nyomta a mellét, szívét, nagyokat nyögött,
forgolódott,
nyomta oldalát nyikorgott vele az ágy,
testét,
lelkét tiporta, kínozta a vágy.
Míg
őrizte a termést egy husángot farigcsált,
most
kezében a bot, vállára vette a tarisznyát,
nincs
abban éleskésén kívül semmi,
tisztalevegőre
most az erdőbe kell menni.
Télidőben
nagyon messze, tán idegen földön is jár,
a
vándornak erdőben nincs út, és nincs határ,
ha
éhes ad neki az erdő gyümölcsöt, s tán vadat,
a
patak, habzó hűs vizet és olykor-olykor halat.
Ha
kemény a tél szénégetőket keres,
kis
időre közéjük áll, ez a munka is becsületes.
Mire
egyet fordul az idő kereke, aranylik a búza,
őrizni
kell a szőlőt, a határt, s ő megérkezik újra…
2022.
10. 30.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése