Ragyogás

 

Ragyogás

Írta: Királdi-Kovács István

 

A város felett nehéz, köd szitál,

benne kémények bodor füstje száll,

ólomsúlyként nyom a páráslevegő,

fárad tőle a szív, és zihál a tüdő.

 

Az égen a Nap egy opálos korong,

sugara erőtlenül, még hiába tolong,

nem jut át a köd sűrű szürkeségén,

de kitartóan küzd, és győz a végén.

 

Segítsége jön, enyhe szél támad,

felül a Nap, alul a szél söpri ki a tájat,

lassan melegszik, tisztul a levegő,

víz lett a ködből, ágakról csepegő.

 

Szép lassan újra kinyílik a világ,

ahogy bimbóból a szirom, a virág,

a mellben enyhül, eltűnik a nyomás,

újra helyet kap a mosoly, a ragyogás.

 

2022. 11. 11.

Tiszakécske.