Harangok

 

Harangok

Írta: Királdi-Kovács István

 

Most a harang hajnali misére kondul,

az öblös hang a házak közé szorul,

majd lassan tova lebeg az erdőn, a réten,

és feloldódik a ködlő messzeségben.

 

Élesnyelvű kisharang szinte csak csengő,

árvizet, tűzet, és egyéb veszélyeket jelző,

egykor főhelyre tették, haranglábon állt,

fellármázta a falut, sértette a fület, úgy kiabált.

 

Van, mely pontosan méri nekünk az időt,

el is üti rendesen, mind a tizenkettőt,

a negyedet és a felet sem hagyja árván,

az egész felé kaptat a háromnegyed hátán.

 

Van nagy, hangja öblösen szól, bam-bam,

fönn magasan az égbe nyúló toronyban,

búcsúztat, és üdvözöl, több nemzedéket,

életet szolgál, átölelve a messzeséget.

 

Ne feledd, ha hallod azt a zúgó hangot,

neked, is szól, érted is húzzák a harangot.

 

2022. 11. 09.

Tiszakécske.