Szeretem...

 

Szeretem…

Írta: Királdi-Kovács István

 

Szeretem az őszt, a színes, hulló leveleket,

a nyakamba hulló, ködből lett harmat cseppeket,

ahogy az őszi szél belesusog a hajnali erdő csendjébe,

a lépések halk neszét ázott avarral terített kertjébe.

 

Szeretem az alkonyatban fellobbanó rőzseláng melegét,

amikor távoli harangszót hoz magával a lágy esti szél,

mikor lustán elterül a csillagok tarkította, holdas őszi ég,

ahogy a lombokról finoman leválva alá hull az utolsó levél.

 

Szeretem az esti séták távolba merengő, útkereső csendjét,

az összekuszálódott gondolatok lassan tisztuló cseppjét,

és szeretem a megérkezést, a beérett, letisztult gondolatot,

hogy bárhová megyek, a természet ölén otthon vagyok.

 

2022. 11. 04.

Tiszakécske.