Magyarország

Magyarország
Írta: Kovács István

Honfoglaló őseink drága vére,
E földért hullt, több mint ezer éve;
E földbe vetették azt a magot,
Melyből e nemzet kihajthatott;
Hol szent királyunk: István,
Államot alkotott. 

Ezen ezredév alatt,
Küldtek ránk számos hadat;
Dúlta a földünk török és tatár,
Nyomorgatta osztrák császár;
Ám az igát e nép mindig lerázta,
Mert fontos volt neki a szabadsága.

Földjeit szántotta akna s lánckerék,
De nem tört meg tőle e büszke nép!
Szibériából az útnak nekivágott gyalog,
Vallotta: én szabad MAGYAR vagyok!
Trianoni Béke: - hol háborús nyertesek,
Országunk kétharmad részéből fizettek!

Jött a hazára az újabb borzalom,
Népfelkelés,- avagy forradalom!?
Sokan képzelték,- hazudták azt másnak,
Így lettünk vértanúk szabad hazánkban!
Vigyáztak is itt ránk, ideiglenesen:
Nehogy a szánk túl naggyá legyen. 

Megint más szelek jöttek: rendszerváltozás,
Újratemetés, sőt szabad választás; - kik
Az iskolapadból bársonyszékbe ültek,
A hatalomtól ők is megrészegültek;
Szabadon gyarapítva a magán vagyont,
Maguknak szánva Földet, boltot, haszont.

Kezükben a törvény és a hatalom!
Mi pedig sírhatunk újabb romokon?
Nem kell a tatár, sem a török horda,
Saját kormányunk dönt újra nyomorba!
S ki az útszélére kényszerül?
Előbb- utóbb az árokba kerül.

Hol a szabadság? Az isteni szeretet?
Hát föl-föl, talpra emberek!
Lássa meg az egész világ,
Él még szívünkben szabadságvágy,
Jobb létedért, ha kell, összefogunk,
Szabad Magyarország érted harcolunk.

2014-11-27

Tiszakécske, 

Szerkesztette: Czimbula Ibolya