Cinegék

Cinegék

Írta: Kovács L. István

Táblaszélén maradt, kósza napraforgó,

száraz, virág nélküli feje lelógó,

hideg hajnalokon éhező cinegék,  

lelnek rá, s lett éhhalál elől menedék.

Jó, olajos magva nem fagy meg télen,

kiszedegetik a tányérból szépen,

le nem hullik egyetlen szem sem a földre,

sok az éhező, másnak is jut belőle.

A cinkék jól lakottan hangoskodva szólnak,

jöjjön aki éhes, van még napraforgómag,

ahogy illik, osztoznak az eledelen,

hátha nem fagy meg, éhesen egyikük sem.

2015-12-13

Tiszakécske.

Kép: Kelemen Ferenc