Faágon
Írta: Kovács L. István
Barátod vagyok, ha kell fára is mászok,
ülünk egy ágon,vígan lóbáljuk lábunk
örül a szívünk, mert egymásra vigyázunk,
és közösen nézzük a távozó napot,
ahogy lassan elhagyja a horizontot,
és óvatosan lecsúszik a hegy mögött,
még egy utolsót intett a felhők között,
s mintha felgyújtotta volna a hegyet,
sugara lángra lobbantotta az eget.
A szemet sokáig gyönyörködtette, de
lassan elmúlt ez a gyönyörű varázs,
sötétbe bújt, kialudt az égi parázs.
2015-12-01
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése