Zúzmarás erdőben

Zúzmarás erdőben

Írta: Kovács L. István

Hideget lehelt az éjszaka,

a köd ráfagyott fűre, fára,

s a fehér, csillogó zúzmara,

mint, csipketerítő ült a tájra.

A kelő nap, aranyló fénye,

sápadtan tör át a köd fátylán,

hogy  lágy, simogató melege,

oldjon a hideg szorításán.

Reggeli csend lakik az erdőn,

csak a léptem roppan halkan,

az élet, még alszik didergőn,

veremben, odúban, avarban.

2015-12-17

Tiszakécske.