Delelés
a kútnál
Írta: Kovács L. István
Lángol az ég, tikkad a legelő,
szürke gulyának nehéz a levegő,
száraz a nyelve,kérődzni sem bír,
szomjas, hiányzik a hűsítő víz.
Messzire száll a déli harangszó,
közel van már a gulyaitató,
megszaporázza léptét az állat,
érzi, mindjárt vége a szomjának.
Sűrűn bólogat a kútnak gémje,
gulyáslegény friss vizet húz véle,
hosszú vályú mellett áll a jószág,
nagyokat kortyol, úgy oltja szomját.
És ha elmúlt az állatok szomja,
rágyújt a legény pipafüstjét ontja,
delelnek egyet, tán el is alszik,
nagy a meleg a jószág is nyugszik.
2015-12-04
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése