2015. december 27., vasárnap

Ázott madárka



Ázott madárka!
Írta: Kovács L. István

1972 ősz, kórházból ment vissza a kollégiumba, édesanyját látogatta meg.
Nagyon szép őszi este volt, felhők alig látszottak az égen, de valahonnan mégis eső utáni, friss illatot hozott az esti szellő, a csillagok azonban zavartalanul ragyogtak az égen. Sietnie kellett volna, az házirend nem tűrte a késést, mégis ráérősen ballagott a villamosmegálló felé.
Akkor még Miskolc egy szép, de a vasgyár miatt, poros, koszos nyüzsgő város volt.
Már látszott a megálló, mikor egy zsebkendő méretű felhőből ömleni kezdett az eső, mint ha kilyukadt volna egy égi víztartály.
Esernyőt nem látott senkinél, hiszen az idő nem indokolta, hogy azt is vigyen magával, aki útnak indul.
Pillanatok alatt bőrig ázott, aki az utcán járt és hirtelen nem tudott menedéket találni magának.
A villamosmegállóban egy sötétbarna hajú lány állt, amint közelebb ért hozzá, köszönt, de meg is sajnálta szegényt. Látásból ismerte, hiszen a kórházban dolgozott, ahol anyja feküdt. És, bár ő is megázott, a lány vékony alakja, vállon alul érő haja, annyira vizes lett, és oly esendőnek, védtelennek tűnt, hogy felkínálta csöpögő zakóját.
Mosolyogva köszönte, de nem kérte, hiszen abból is csurgott a víz. Beszélgettek, kiderült, hogy egy darabig együtt villamosoznak, a lány Diósgyőrben lakott, a fiú a Perecesi elágazásnál szállt le, busszal ment tovább.
Beszélgettek, arcukat mosta a lágy őszi zápor, miközben nézték a csillagokat, és csodálkoztak rajta, hogy ily gyönyörű csillagos égből, hogy tud oly hirtelen, ilyen eső esni.
A hölgy húszas évei derekán járhatott, a fiú másodéves ipari tanuló volt, tizenhat éves. Buzgott benne a fiatalság, de nem kezdett ki a lánnyal.
Annak ellenére, hogy eláztak, mint két kismadár, és már fáztak is a nyitott villamoson, jó hangulatban váltak el.
Még kétszer látták egymást a kórházban, de köszönésen kívül, csak mosoly és tisztelet volt közöttük.
Az édesanya haza mehetett a kórházból, és ők soha többé nem találkoztak!
Viszont volt egy romantikusnak tűnő este, ami akár a lányban is nyomot hagyhatott!
__________________________

Az életben történhetnek jelentéktelennek tűnő dolgok, amiről később kiderülhet, akár jellemformáló hatásuk volt, van, lehet.
Mindig tisztelte a női nemet, föl sem merült benne a helyzettel való visszaélés lehetősége. Mondhatná bárki, mert egy tacskó, kölyök volt. Lehet, de az óta, is különös tisztelettel van  a nők iránt.
És, jó rá visszaemlékezni!

2015-12-27
Tiszakécske.

A képet: Erdei B Ágnes festette

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése