Csöndem lettél

Csöndem lettél
Írta: Kovács L. István

Lettél a csöndem e zajos világban,
közel jöttél hozzám, szívemet kitártam,
feléd fordultam őszinte bizalommal,
megtelt a szívem boldog nyugalommal.

Kellett egy kebel hová fejem hajthattam,
mielőtt lelkem a súly alatt összeroppan,
míg én beszéltem, türelmesen hallgattál,
mint egy kisgyermeket, óvón simogattál.

Pedig már jól benne vagyok a korban,
s néha, összejön a görcs a gyomorban.
Ha olykor átölel egy angyal puha szárnya,
mint a szél, röppen fájdalmam a világba.

Csöndem lettél, s én a csönded leszek,
jöjj ide hozzám, ha bánat nyomja szíved,
fordulj felém emeld rám tekintetedet,
lelkünk összeér, hozzám szeretet vezet.

2015-12-25
Tiszakécske